LEXIKON
- Babcsíra - (Phaseolus aureus)
- Babér levél
- Balzsamecet
- Balzsamecet II. - Hogy készül?
- bambusz
- Bambuszgőzőlő
- Bambuszrost
- Bambuszrügy
- Barackmagolaj
- Barna mártás
- Barna rizs
- Basmati rizs
- Batáta
- Bazsalikom - Gyógyhatása
- Bazsalikom mag
- Bechamel mártás
- Bolivíai rózsa só
- Borkén
- Borókabogyó
- Bors: fekete, fehér, piros és zöld
- Borsikafű
- Borsmenta
- Borsmenta - gyógyhatása
- Brazil rózsabors - Schinus terebinthifolius
- Bulgogi sütés
- Bulgur
- Burgonyaliszt
- Búzacsíraolaj
Bambuszrügy
bambusz
a Poaceae család Bambusoideae alcsaládjába tartozó magas, fatermetű fűfélék gyűjtőneve.
Több mint 75 nemzetséget és 1000 fajt írtak le a botanikai szakirodalomban a bambuszfélék köréből, de ezek között sok a szinonima, mely nem tekinthető szabályos rendszertani elnevezésnek.
A bambuszt nagyon sokféle célra használják, különösen Kelet- és Délkelet-Ázsiában. Magvait gabonaként fogyasztják, néhány faj fiatal hajtását párolva zöldségként tálalják, különösen a kínai konyhában.
"A rügyek gazdagok olyan tápláló anyagokban, mint a protein, a szénhidrát, viszont szegény zsírban és cukorban.
Tartalmaznak Bl, B6, A-vitamint, 17 különböző aminosavat, amelyek közül 8 alapvetően fontos a szervezet működéséhez és általában az egészség megtartásához.
Nirmala Chongtham, az egyetem botanikai tanszékének professzora, a kutatás vezetője kiemelte a rügyekben lévő nagy mennyiségű fitoszterol, valamint a rostok szerepét. Ezek az anyagok csökkentik a koleszterin felszívódását a bélben és hozzájárulnak az LDL, az úgynevezett rossz koleszterin szintjének csökkenéséhez.
A rügyek tartalmaznak rákellenes elemeket is, ha bevezetik a növényt az étrendbe, csökkennek a rákos anyagokat termelő szabadgyökök.
Korábban a japánok egyik tipikus fogásának tartott bambuszrügyeket rendszeresen fogyasztják más keleti országok is, többek között Kína, amely az egyik legnagyobb bambusztermelő. A japán és kínai éttermek kínálatán keresztül a bambuszrügy ma már ismert Európában is, ahol egyre többen kipróbálják és megkedve"
forrás: netambulancia
A nyers leveleket háziállatok takarmányozására használják. Számos bambuszfaj, leggyakrabban a Dendrocalamus strictus és a Bambusa arundinacea rostjainak pulpjából jó minőségű papírt készítenek.
A bambuszok óriástermetű, gyors növekedésű, fás szárú fűfélék. A trópusi, a szubtrópusi és az enyhébb klímájú mérsékelt övi területeken elterjedtek, legnagyobb fajszámban és sűrűségben Kelet- és Délkelet-Ázsiában, valamint az Indiai- és a Csendes-óceán szigetein élnek.
A bambuszok fás, üreges, föld feletti szára (hajtása) vékony föld alatti szárból (rizómából) fejlődik. A bambuszhajtások gyakran olyan sűrű aljnövényzetet alkotnak, hogy más növények nem képesek a közelükben megtelepedni. A bambuszhajtás magassága 10-15 cm-től (legalacsonyabb fajok) 40 m-ig (óriás fajok) terjedhet.
Az idősebb bambuszok vízszintes ágrendszert fejlesztenek, ezek végén kard alakú levelek ülnek. A fiatal hajtásokon a levelek közvetlenül a száron fejlődnek. Bár egyes fajok esetében a hajtások nagyon gyorsan növekednek (akár 30 cm-t is naponta), a legtöbb bambusz csak 12-120 éves korában, életében csak egyszer virágzik és érlel magot.
A bambusz ízekre tagolt szárát hasznosítják talán a legtöbbféle módon.
A legnagyobb szárakat lényegében pallóként használják házak és tutajok építésében, az egymáshoz kötözött nagyobb és kisebb szárakból pedig építkezéseken használatos állványzatot készítenek. A feldarabolt szárakból ezenkívül vödröt, csöveket, bútorokat, sétapálcát, horgászbotot,
kerti karókat és más eszközöket is készítenek. Egyes bambuszfajokat mint dísznövényt tájképi jellegű kertekbe ültetnek.
A bambuszszárak nóduszaiban termelődő finom szemcsés kovát keleten évszázadok óta orvosságként használják bambuszkámfor vagy tabasír néven.
Kelet-ázsiai művészek, költők, ínyencek hosszasan dicsőítették a bambusz szépségét és hasznosságát festményeiken és verseikben.