LEXIKON

Fekete kömény - Nigella

A magokat már az ókori Elő-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték,  az biztos, hogy a magok előkerültek több ókori egyiptomi ásatásról, köztük Tutanhamon síremlékéből is. Bár pontos szerepe az egyiptomi kultúrában nem ismert, azt tudjuk, hogy a fáraóval együtt eltemetett tárgyakat úgy választották ki, hogy segítségére legyenek a túlvilágon.

A legkorábbi, a fekete hagymamagra utaló írásos emlék az ószövetségi Ézsaiás próféta könyvének 28:25-27 szakaszában található, ahol a fekete kömény (Károli-fordítás) és a búza aratását hasonlítják össze.

Az Easton-féle bibliaszótár szerint a héber ketsah szó határozottan az N. sativa növényre utal. Zohary és Hopf szerint az N. sativa az Óvilág hagyományos, széles körűen elterjedt ókori fűszere volt.

Magjának enyhén hagymaíze van, illata megtörve némileg a borsra és az szurokfűre emlékeztet. Elsősorban az arab, a török és az indiai konyha használja. Közép-Keleten sütemények, kenyérfélék tetejére szórják. Az indiaiaknál a bengáli ötfűszerkeverék (panch phoron, পাঁচ ফোড়ন) alkotóeleme, dhalokat, csatnikat ízesítenek vele. A török mesir édesség egyik összetevője.

Hatóanyaga zsíros olaj, melyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag.

Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában évszázadokon át gyógyszerként használták. A légzőrendszer, a gyomor, a vese, máj betegségeit kezelték vele, a keringési és az immunrendszer megerősítésére használták, továbbá gyulladáscsökkentőként, érzéstelenítésre, antiallergénként.

Az iszlám a legnagyobb hatású gyógyító készítmények között tartja számon. Mohamed próféta állítólag egyszer kijelentette, hogy a fekete magvak a halálon kívül minden betegségre hatásosak, ahogy az egyik hadíszban is olvasható.

A közép-európai népi gyógyászatban felfúvódás ellen és a szoptatós anyák tejtermelésének fokozására használták.

-->