Elköltöztünk! Új címünk: 1093 Budapest, Csarnok tér 5. Megtekintés térképen

LEXIKON

Kasvirág

A kasvirág (Echinacea) a őszirózsafélék (Asteraceae) őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjának egyik nemzetsége, tizenhét fajjal. Tudományos neve a görög 'echinos', azaz sün szóból származik.

Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.
A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.
A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat).

A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).
A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Ez részben annak köszönhető, hogy több indián nép is használta olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat).

Emellett kezeltek vele:
• a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
• a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
• a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
• az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
• az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
• a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).
Fontosabb hatóanyagai:
• alkilamidok,
• cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
• glikoproteinek,
• nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
• flavonoidok,
• monoterpének,
• kávésav-származékok.


A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.


Az influenza megelőzésében és a fertőzés tüneteinek kezelésében ma egyetlen más növénynek sincs olyan jelentősége, mint a kasvirágnak. Esetenként kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Csökkenti a fertőzés időtartamát, illetve mérsékli tüneteit. Használható a meghűlések, allergiás panaszok és tünetek enyhítésére, a hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésére is.
Szárított gyökéréből és leveléből ajánlott napi adag 1 gramm.
A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani.

Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott.

Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt.

Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát.
A legfrissebb kutatások szerint az immunkezeléshez használt adagoknál jelentősen alacsonyabb hatóanyagmennyiség (tizede) esetén sikerrel alkalmazható néhány idegi alapú (például szorongásos) betegség kezelése során.[

foto:en.wikipedia.org, frwikipedia.org

-->