LEXIKON

Szegfűszeg

A szegfűszeg (Syzygium aromaticum) a 18. századig csak őshazájában, a Maluku-szigeteken termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Manapság főleg a trópusi Afrikában (Zanzibárban és Madagaszkáron) termesztik.

Megjelenése, termesztése
Ennek a 15–20 méter magasra is megnövő, meleg és vízigényes mirtuszfélének a levelei lándzsásak, örökzöldek. Halványlilás-rózsaszínű virágai a hajtások csúcsain nyílnak.


A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg el nem érik a közismert barna színt. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név.


Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magról szaporítható. A magoncok csak 9–12 éves korukban kezdenek virágozni.

Felhasználása

Kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja: ezt a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed.

Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények ízesítésére használják.

Savanyúságokba is tehető, finom, különleges íz árnyalatot ad a savanyúságnak. Fahéjjal kombinálva többféle, főleg gyümölcsös, illetve alkoholos italt ízesítenek vele.


Nemcsak a szárított bimbót használják, de a virágot is – Indonéziában például akár cigaretta illatosítására is. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban, a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásánál is alkalmazzák. A szegfűszegolajban sok (15% körüli arányú) az eugenol, ami a vanillin egyik fő aromaanyaga.

(Wikipédia)

fotók: mochi8.blogspot.com, www2.ac-lyon.fr
 

Kapcsolódó Lexikon bejegyzések



-->